A város a Tisza partján, a Maros torkolatánál terül el. Kedvező fekvése miatt régtől fontos szerepet töltött be az Erdélyben kitermelt só folyami szállításában és elosztásában. A várost egy 1183-ból származó királyi oklevél említi először. Középkori fejlődését a tatárjárás, majd később a török hódoltság vetette vissza. Az 1879. március 12-én bekövetkezett Nagyárvíz hullámsírba temette a települést, romba döntve épületeinek többségét. Az árvíz utáni újjáépítés határozta meg Szeged új, ma is látható arculatát, körutas-sugárutas városszerkezetével, reprezentatív palotáival. Az eklektika jegyében zajló, hatalmas ütemű építkezésekkel a 19. század végére a város újjászületett, a 20. század eleji szecessziós palotákkal pedig igazi gyöngyszemekkel gazdagodott.