Építtető

Kivitelező

Deutsch Emil és Lipót

Erdélyi Mihály

Alapvető lakóház funkciója máig megmaradt. Felépülte után rövid ideig a vasúti leszámítoló hivatal működött benne. 1941-ben szükségóvóhelyet létesítettek, 1954-ben kultúrtermet alakítottak ki benne. Itt működött a szegedi bábszínház 1980-ig. Földszintjén irodák működnek.

A Lechner Ödön életre keltette magyaros szecesszió igazi arcát a Stefánia környékének páratlanul egységes eklektikus palotasorától kihívóan különböző Deutsch-palota homlokzata mutatja meg. A századforduló idejére megfáradt történelmi stílusokra válaszul született épületcsoda ez, amely kivételes harmóniában varázsol elénk minden lényegeset a népművészetből kiinduló lechneri építőművészet stílusjegyeiből. Az épület Erdélyi Mihály tervei alapján készült, de a homlokzat az általa tisztelt mester munkája. Szerencsés választás volt. A homlokzatot lenyűgöző harmóniába rendezve tagolják a mértéktartón stilizált virágmotívumok, a pásztorfaragások formai megoldásaival finoman díszített ablaknyílások. Kivételesen szép a hullámzó ívekből formált attika fal, finom részletezettségű világoskék pirogránit díszeivel. Az igazi látványosságot a szegecselt acélszerkezettel megoldott, fehér porcelánborítású zárterkélyek kínálják. Fölöttük kecsesen formált indadíszes vaskorláttal szegett erkélyek vannak. A művészi értékű vasmunkák között különlegességek a kakastaréjos lépcsőházi korlátok, a portálok betétrácsai. A szegedi szecesszió érdemes kutatóját, Bakonyi Tibort (1934–1982) idézve: „a homlokzat tagolása egy szonáta térbe merevített változatának is fölfogható, annyira érzékletesek, plasztikusak ritmusképletei.”

Csongrád megye építészeti emlékei, Nagy Zoltán, A szecessziós építészet Szegeden, Szeged története 3/1, Szerk., Gaál Endre, Szeged, 1991.

Bakonyi Tibor, A századforduló építészete Szegeden, Műemlékvédelem, 1980. 3. sz.

Bagyinszki Zoltán – Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.