Tervező

Építtető

Kivitelezők

Raichl (v. Raichle) J. Ferenc (1869–1960)

Gróf Árpád Márton, Szeged akkori főügyésze

Stumpf János, Gombos József

Szinte eredeti állapotában őrződött meg az épület. Külsejét a hátrahúzott és előreugratott homlokzati felületek játéka, a változatos ablak- és erkélyformálások teszik mozgalmassá, tetszetőssé. Különös dísze a főhomlokzaton nagy felületet kitöltő, keleties ornamentikát idéző arany mozaik dísz. Eredetileg magas fizetésű városi tisztviselők otthonául szánták. Földszintjén ügyvédi irodák, emeletén lakások kaptak helyet. Ma is változatlanul lakóépületként funkcionál. Emeli értékét, hogy belső tereiben – egyes lakásokban is – megmaradtak eredeti burkolatok. Igen attraktív vasszerkezetű lépcsőháza, az egyedi kovácsoltvas lépcsőkorlát, a falak gazdag, szecessziós stukkódíszei. A függőfolyosók lakásbejárati ajtóit sajnos több helyen nem az eredeti megjelenésűekre cserélték.

A szegedi századfordulós bérpaloták között igazi kuriózum ez a méltóságteljes épület, amely elhelyezkedéséből adódóan uralja és ékesíti a városképet. Gróf Árpád (1866-1940), Szeged akkori főügyésze építtette. Szinte változatlan formában őrzi kívül és belül korabeli állapotát. Össze is köti stílusával, sajátos építészeti megoldásaival Szegedet és Szabadkát. Raichl mintha szabadkai családi házának zseniális formai megoldásait, minden részletre kiterjedő tervezői figyelmességét ültette volna át a szegedi bérpalota pazar és impozáns megjelenésébe. Igen látványos a főhomlokzat hatalmasra növelt diadalíves megoldása, a középső rész hátravetett helyzete, erkélyekkel, oromfalakkal, beugrókkal tagolt képe. A főhomlokzat aranyló színekben pompázó keleties ízlésű mozaikdísze az épület legfőbb ékessége. A három homlokzatot bámulatos gazdagságban borítják a mázas kerámiák, a kisebb mozaik betétek, a finom vonalvezetésű kovácsoltvas munkák. Mégsem zsúfolt és túldíszített. Alighanem azért, mert nagy tagolások osztják a fölületetet, és a két saroktorony lekerekített építészeti tagozatainak együttese csendesíti a formák és díszek tobzódását.

Az épület belül is őrzi századfordulós hangulatát, a lakások egy részében maradtak fönn eredeti részletek. Belépve az épületbe, finoman ívelt rácsozatokkal díszített kapukat, ajtókat, remekbe készült kovácsoltvas lépcsőkorlátokat, kilincseket, virágtartókat, és élénk színekben ragyogó csempedíszeket, üvegablakokat találunk.

Nagy Zoltán, A szecessziós építészet Szegeden, Szeged története 3/1,  Szeged, 1991.

Csongrád megye építészeti emlékei, Szeged, 2000, O. Csegezi Mónika szócikke

Bakonyi Tibor, A századforduló építészete Szegeden, Műemlékvédelem, 1980. 3. sz.

Bagyinszki Zoltán – Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.