Építtető

 Kivitelező

Szabadkai zsidó hitközség

Az ólomüvegek terveit Roth Miksa (1865–1944) készítette.

A szegedi zsinagóga építésére meghirdetett pályázaton Komor és Jakab második helyezést elért pályamunkája alapján épült föl. Európában ez az egyetlen zsinagóga, amely külső és belső megjelenésében a szecesszió magyar stílusát képviseli.

A zsinagóga a zsidó hitközség vallási épülete volt 1979-ig. Ekkor ajándékozási szerződéssel átadták a városnak, hogy újítsa fel és viselje gondját a továbbiakban. A zsinagóga azóta építési terület, ahol az anyagi eszközök meglététől függően végeznek felújításokat. A szabadkai Népszínház használta rövid ideig, 1985–1988 között számos színi előadást, koncertet tartottak falai között. 1988 óta kihasználatlanul, üresen áll. 2012-ben turisztikai célokkal megnyitotta kapuit a látogatók előtt, új szerepkört adva az épületnek. A tervek szerint a jövőben többcélú épületként működne: koncert-, kiállító terem, illetve színi előadások helyszíneként.

A városban a Zsinagóga jelent meg elsőként a szecesszió magyaros változatának kiteljesedett formájában. Egyúttal ez az első zsidó szakrális épület is, amely ebben a stílusban épült. Egyedülállónak számító sajátos központi elrendezésű imaház, amely minden elemében mérnöki és iparos remekmű. A szecessziós gondolkodás áthatja minden részletét, teljességre törő tervezői munka. A stílus jellemző ismérvei formálják egyedülivé a külső és a belső tereket, ez jelenik meg a berendezéseken, és a részletek kidolgozásában. Kiegyensúlyozott, méltóságteljes megjelenését arányainak és tiszta faltagolásának köszönheti. Az épület négyzetes belső terét nyolc, karcsú, burkolt, szegecselt fémoszlopon nyugvó hangsúlyos kupola födi. Önhordó héjszerkezetként monumentális méretével és térbeli hatásával lenyűgöző élményt nyújt, pompás virágos sátorként borul a hívők fölé. Szerkezeti, funkcionális és művészi szempontból is avantgárd építmény volt a 20. század elején. Fura helyzet, hogy évszázad múltával állapota miatt már fönnmaradása a tét.

Külső megjelenését vaskos, tömör formák jellemzik, az egyes homlokzati traktusok jól érzékelhetőn csatlakoznak a centrális térhez. A saroktornyok közötti fehéres, vakolt falszakaszok központi része függőlegesen három részre tagozódik: felületüket vörös nyerstégla sávok tagolják, a nyílásokat terrakotta ornamensek szegélyezik. A legfölső falrész, látványosan formált, íves oromzattal magasodik ki. Monumentális megjelenést a pávaszemet formázó hatalmas üvegablakok is hangsúlyozzák. A tetőzethez közeledve egyre tagoltabbak, felszabadultabbak a formák. A lépcsőházakat négy, kisebb különálló kupola jelöli, a központi bejáratot pedig háromlevelű attikák emelik ki. A szokásokhoz híven, a nők számára négy bejárat szolgál. Minden funkcionális egységet fűrészfogas vagy vörös téglaszegély borít, a lábazati zónát pedig vakolatlan tégla födi. A téglaszalagokhoz természetes módon illeszkednek a domborműves kialakítású terrakotta díszek: a stilizált pálma fonatok, fürtök, szívek, tulipánok, rózsák, együtt keltenek harmonikus, művészi hatást. A zsinagóga, erőteljes kupolája uralja az épületet és a városképet is. Osztott, szabdalt hasábformákból nő ki, a kék, zöld és okker Zsolnay-cserépfedés színeinek és geometrikus motívumainak játéka méltóságteljes megjelenést ad neki.

Az épület külsején a visszafogott színek és formák alkalmazása, a síkfelületek játéka, a vörös téglaszalagok és a szecessziós terrakotta díszítő elemek dominanciája a jellemző. A belső térben föllobbanó erővel jelennek meg a boltozatok és ívek tüzes színekkel festett, növényi motívumokkal, stilizált szűrhímzések népies dekorációival födött játékos formái. A növényi motívumok, mint a liliom- és rózsaágak összefonódása, a pávatollak homlokzatról ismert jellegzetes alakzatai a színes ólomüveg ablakok közvetítésével köszönnek vissza. Az ólomüvegek Róth Miksa műhelyében készültek, élénk színeikkel, művészi hatásukkal különleges varázst jelentenek ebben a szentélyben. Sajátságos fényhatásokkal élményt keltő látványt nyújtanak a rozetták indázó fürtjei: a leveleik, szíveik, szegfűik, liliomaik és tulipánjaik a zöld gyöngéd árnyalataiban, a világos lilában, a pirosban, a sárga és kék színeiben pompáznak.

Martinović Cvijin Kata, Subotički opus Komora I Jakaba, Subotica 1988, 34–41.

Duránci Béla, A Vajdasági építészeti szecesszió, Újvidék 1983, 35-39.

Klein Rudolf, A szabadkai zsinagóga, Szabadka 2013.

Várallyay Réka, Komor Marcell – Jakab Dezső, Budapest, 2006.