A települést a földrajzi helyzete miatt az Ázsia és Európa közötti kereskedelmi útvonalak keresztezték. Írásos dokumentumok Szabadkát 1391-ben említik először. A török hódoltság alatt megfogyatkozott lélekszámú települést Habsburg vezénylettel újratelepítették. 1779-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánítja, mely elősegítette Szabadka gyarapodását. A város kiegyezés kori (1867) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, míg 1897-ben már villamos jár Szabadka és – a közigazgatásilag hozzá tartozó – Palics(fürdő) között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Szabadka sosem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”.  Ekkor nyeri el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.