Raichl J. Ferenc családi palotája

Az épület neve Raichl J. Ferenc családi palotája
Mai elnevezése Képzőművészeti galéria és Raichl Ferenc családi háza
Cím Szabadka, Raichl Ferenc park 5.
GPS adatok É 46° 06′ 05.48″, K 19° 40′ 07.85″
Épült 1904-ben
Stílusjegyek A szecesszió magyaros változata

Tervező

Építtető

Raichl (v. Raichle) J. Ferenc, Ferenc Rajhl (1869–1960) építész

Raichl J. Ferenc saját céljaira építette.

Műemléki besorolás Nagy jelentőségű, védett műemlék.
Az épület története

Raichl első terve 1903-ban készült el, családi palotája felépítéséhez, de a város szépítészeti bizottsága nem fogadta el. A döntést azzal indokolták, hogy egy magasföldszintes épület nem illik ebbe az előkelőnek számító környezetbe. A módosított tervek alapján egyemeletes épület épült föl 1904-ben. Raichl 1908-ban anyagilag csődbe jutott, így palotáját minden ingóságával együtt elárverezték. A palota további tulajdonosai Hartmann Rafael gyártulajdonos és Sósberger Emil gyógyszerész voltak. Ez az épület a szecesszió magyaros változatának különleges és jelentős megnyilvánulása. Falai között galéria működik. Része az európai szecessziós útvonalnak.

Az épület eredeti funkciója

Változások

Az épület 1904-ben épült Raichl Ferenc családi palotájaként, a földszinten az építész tervezőirodájával. 1948. november 9-éig megtartotta lakóház jellegét. Ezen a napon nyílt meg a Szabadkai Városi Múzeum első tárlata. 1970-től a város képzőművészeti galériája működik az épületben.

Az épület ismertetése, értékelemzése

A fényűző családi palota festői hatást kelt kellemes arányaival, a játékos formák harmóniájával, művészien formázott díszítéseivel, az alkalmazott anyagokkal és a színeivel. Szinte maga mögé utasítja a város többi épületét, lélegzetelállító vonzó látványt nyújt. Méreteit tekintve nem a legnagyobb, ám jelentősége mérföldkövet jelent és ihlető példája tervezője minden későbbi alkotásának. Elhelyezkedése is telitalálat, a vasútállomás bejáratával szemben, annak az utcának a tengelyében kapott helyet, amely a városközpontba vezeti a látogatót. A Raichl-palota az előtte elterülő tágas parkra néz. Ezt nemrég neveztek el Raichl J. Ferencről, a szecesszió magyar nemzeti változatának jelentős építészéről.

Az épület középső részét nagyméretű, ívelt kialakítású fülke uralja, melyet Zsolnay-kerámiába foglalt kalotaszegi motívumok ékesítenek. Az alsó részen a kerítés hangsúlyos, hullámos vonala is ugyanebből az anyagból készült, ez öleli körül a szív alakú motívummal díszített míves vaskaput, amely a vendéget hívogatja. Az épület egésze gazdag a részletekben, minden díszítőelem egy-egy újabb ékkő. Az építészeti elemek és a díszítmények között teljes az összhang. A homlokzatból kiugró zárterkélyek, a meghatározón jelen lévő páros Zsolnay-oszlopok, az erkélyek és a teraszok növényi motívumokkal ékes kovácsoltvas korlátjainak fonódása, a fülke falát borító muranói üvegmozaik csillogása olyan pazar együttes, amely gazdagságával még inkább hangsúlyozza az épület központi részét.

A fülke tobzódik a különböző formákban, a színek és anyagok sokaságában. Szembetűnő a két faanyagú zárterkély, amelyek a homlokzat sima felületéből törnek elő. A hatást tovább fokozza a fölöttük magasodó, Zsolnay-kerámiával burkolt két torony. A homlokzatot lezáró attika hullámzó vonala a csúcsponton a családi címerig vezet. A növényi fonatot utánzó muranói üvegből készült mozaikok mintha népi hímzések lennének, szelíden átölelik a két oromzati ablakot. Az épületet lezáró, fölső homlokzati övezetben a Zsolnay gyár vidám színekben pompázó termékeinek széles skálája vonul fel. Az attika lendületes vonalvezetését teljes hosszában Zsolnay kerámia-dísz szegélyezi és hangsúlyozza. Oldalt ez a díszítmény lágy ívekkel a két toronyba simul, és bekapcsolódik a kék-fehér tetőcserepek vidám geometriai játékába.

A szimmetrikus homlokzat feltűnő, tengelyes motívuma mintha mutatná az épület belső elrendezését is. A központi helyiségek a díszes lépcsőház környezetében helyezkednek el, ezekhez kapcsolódnak a család lakószobái, és az építész tervezőirodája is. Az udvari homlokzat játékos formáját elsősorban a lépcsőház egysége és az üvegház határozza meg, visszafogott díszítésével mégis különös hatást ér el. Míg az utcai front a szabadon formált szecesszió nagyszerű példája, addig az udvari rész díszítőművészeti remeklés.

Irodalom

Martinović Cvijin Kata, Subotički opus Ferenca J. Rajhla, Subotica 1985.

Duránci Béla, A Vajdasági épitészeti szecesszió, Újvidék 1983.

Martinović Cvijin Kata, Subotički opus Ferenca J. Rajhla, Subotica 1985.

Prčić Vujnović, Gordana –Aladžić, Viktorija – Grlica, Mirko, Gradotvorci 1, Subotica, 2006.

Secesija u Subotici, A szecesszió Szabadkán, Subotica, Budimpešta, 128-133.

Bagyinszki Zoltán-Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.

 Szabadka térkép >>