Tervező

Építtető

Raichl (v. Raichle) J. Ferenc, Ferenc Rajhl (1869–1960) építész

Raichl J. Ferenc saját céljaira építette.

Raichl első terve 1903-ban készült el, családi palotája felépítéséhez, de a város szépítészeti bizottsága nem fogadta el. A döntést azzal indokolták, hogy egy magasföldszintes épület nem illik ebbe az előkelőnek számító környezetbe. A módosított tervek alapján egyemeletes épület épült föl 1904-ben. Raichl 1908-ban anyagilag csődbe jutott, így palotáját minden ingóságával együtt elárverezték. A palota további tulajdonosai Hartmann Rafael gyártulajdonos és Sósberger Emil gyógyszerész voltak. Ez az épület a szecesszió magyaros változatának különleges és jelentős megnyilvánulása. Falai között galéria működik. Része az európai szecessziós útvonalnak.

Az épület eredeti funkciója

Változások

Az épület 1904-ben épült Raichl Ferenc családi palotájaként, a földszinten az építész tervezőirodájával. 1948. november 9-éig megtartotta lakóház jellegét. Ezen a napon nyílt meg a Szabadkai Városi Múzeum első tárlata. 1970-től a város képzőművészeti galériája működik az épületben.

A fényűző családi palota festői hatást kelt kellemes arányaival, a játékos formák harmóniájával, művészien formázott díszítéseivel, az alkalmazott anyagokkal és a színeivel. Szinte maga mögé utasítja a város többi épületét, lélegzetelállító vonzó látványt nyújt. Méreteit tekintve nem a legnagyobb, ám jelentősége mérföldkövet jelent és ihlető példája tervezője minden későbbi alkotásának. Elhelyezkedése is telitalálat, a vasútállomás bejáratával szemben, annak az utcának a tengelyében kapott helyet, amely a városközpontba vezeti a látogatót. A Raichl-palota az előtte elterülő tágas parkra néz. Ezt nemrég neveztek el Raichl J. Ferencről, a szecesszió magyar nemzeti változatának jelentős építészéről.

Az épület középső részét nagyméretű, ívelt kialakítású fülke uralja, melyet Zsolnay-kerámiába foglalt kalotaszegi motívumok ékesítenek. Az alsó részen a kerítés hangsúlyos, hullámos vonala is ugyanebből az anyagból készült, ez öleli körül a szív alakú motívummal díszített míves vaskaput, amely a vendéget hívogatja. Az épület egésze gazdag a részletekben, minden díszítőelem egy-egy újabb ékkő. Az építészeti elemek és a díszítmények között teljes az összhang. A homlokzatból kiugró zárterkélyek, a meghatározón jelen lévő páros Zsolnay-oszlopok, az erkélyek és a teraszok növényi motívumokkal ékes kovácsoltvas korlátjainak fonódása, a fülke falát borító muranói üvegmozaik csillogása olyan pazar együttes, amely gazdagságával még inkább hangsúlyozza az épület központi részét.

A fülke tobzódik a különböző formákban, a színek és anyagok sokaságában. Szembetűnő a két faanyagú zárterkély, amelyek a homlokzat sima felületéből törnek elő. A hatást tovább fokozza a fölöttük magasodó, Zsolnay-kerámiával burkolt két torony. A homlokzatot lezáró attika hullámzó vonala a csúcsponton a családi címerig vezet. A növényi fonatot utánzó muranói üvegből készült mozaikok mintha népi hímzések lennének, szelíden átölelik a két oromzati ablakot. Az épületet lezáró, fölső homlokzati övezetben a Zsolnay gyár vidám színekben pompázó termékeinek széles skálája vonul fel. Az attika lendületes vonalvezetését teljes hosszában Zsolnay kerámia-dísz szegélyezi és hangsúlyozza. Oldalt ez a díszítmény lágy ívekkel a két toronyba simul, és bekapcsolódik a kék-fehér tetőcserepek vidám geometriai játékába.

A szimmetrikus homlokzat feltűnő, tengelyes motívuma mintha mutatná az épület belső elrendezését is. A központi helyiségek a díszes lépcsőház környezetében helyezkednek el, ezekhez kapcsolódnak a család lakószobái, és az építész tervezőirodája is. Az udvari homlokzat játékos formáját elsősorban a lépcsőház egysége és az üvegház határozza meg, visszafogott díszítésével mégis különös hatást ér el. Míg az utcai front a szabadon formált szecesszió nagyszerű példája, addig az udvari rész díszítőművészeti remeklés.

Martinović Cvijin Kata, Subotički opus Ferenca J. Rajhla, Subotica 1985.

Duránci Béla, A Vajdasági épitészeti szecesszió, Újvidék 1983.

Martinović Cvijin Kata, Subotički opus Ferenca J. Rajhla, Subotica 1985.

Prčić Vujnović, Gordana –Aladžić, Viktorija – Grlica, Mirko, Gradotvorci 1, Subotica, 2006.

Secesija u Subotici, A szecesszió Szabadkán, Subotica, Budimpešta, 128-133.

Bagyinszki Zoltán-Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.