Tervező

Építtető

Magyar Ede (1877–1912)

Goldschmidt család

A Goldschmidt-palota eredetileg kétszintes épület volt, emeletén polgári lakások, földszintjén az utcára nyíló üzlethelyiségek voltak. Szeged egyik legjellemzőbb szecessziós épülete volt. Eredeti állapotban csak a kapualj maradt fenn, ma ez a város szecessziós időszakának egyik kiemelkedően értékes emléke. 1959-ben emeletráépítéssel bővítették az épületet, tömegét megnövelték. Homlokzatát, tetőzetét, erkélyeit megfosztották szecessziós díszeitől. A nagyméretű polgári lakásokból kisebbeket alakítottak ki. Az épület ma már nem emlékeztet a szecesszió egyik legjelentősebb szegedi alkotására.

A mai jellegtelen bérházról senki se gondolná, hogy egykor a szegedi szecesszió egyik legjelentősebb alkotása volt. Az ötvenes évek végén lecsupaszították homlokzatát, megfosztották míves díszeitől. Az egykori fölvétel képes fölidézni valamit abból, hogy miféle érték, városformáló építészeti attrakció veszett el visszavonhatatlanul. A kapualjban változatlan formában fönnmaradtak a stukkódíszek, amelyek kivételesen gazdag, ízig-vérig szecessziós világot varázsolnak elénk, az újra gyártott kapu maga is a kor asztalos remeke volt. A kapualj építészeti tagozatain szeszélyesen kanyargó szalagokkal, indákkal, fonatokkal szegett faltükrökben szemet gyönyörködtető táncosnők vannak. Ma már csak ennek alapján alkothatunk fogalmat arról, hogy milyen magával ragadó elegancia jellemezte közel fél évszázadig az utcai homlokzatok látványát.

Nagy Zoltán, A szecessziós építészet Szegeden, Szeged története 3/1, Szeged, 1991.Bakonyi Tibor, Magyar Ede, Bp., 1989

Csongrád megye építészeti emlékei, Szeged, 2000, Tóth Ferenc (szerk.),

O. Csegezi Mónika szócikke