Tervező

Építtető

Kivitelezők

Baumhorn Lipót (1860–1932)

Izraelita Hitközség

A fő kivitelezők Szilágyi János, Schaar Ede és Stark Vilmos voltak, az üvegablakok Roth Manó műhelyében készültek, mellettük Szeged számos iparosa, vállalkozása vett részt.

Építése óta változatlan a funkciója.

A zsinagóga felújítása folyamatosnak tekinthető. 1979–80 között volt nagyobb felújítás: rendbe hozták a tetőszerkezetet több díszmű-bádogos elem újrakészítésével, az ablakokat, a padokat, valamint a kerítést és a kapukat. Kicserélték a templom terrazzo burkolatát. 1991-ben fölszerelték a földszinti ablakok díszes rácsait, elkészült a kupola és az orgona javítása, jelenleg tart a tetőszerkezet bádogos díszítéseinek megújítása.

Két nagyság – Löw Immánuel (1854-1944), a tudós főrabbi, az épület szellemi, vallási programjának megfogalmazója, és Baumhorn Lipót, a magyar zsinagógák kivételes tehetségű és tapasztalatú építésze – teremtő együttműködésének eredménye ez a nagyszerű épület. Kedvező időben született, a századfordulós építkezések hullámán, a városkép kialakulásának érlelő folyamatában. Amikor a szegedi zsidóság anyagi tehetőssége, találkozott a kor építészeti újításaival, a vasbetonnal, a neostílusok virágzásával, a szecesszió mindent átformáló ízlésével, s legfőképp az építészi tehetséggel. Tartószerkezete a mérnöki újítások egész sorozatát rejti, az építészi fantáziának pedig formát, méltó megjelenést az a mesteremberi, vállalkozói háttér nyújtott, amelyet a szegedi és a környékbeli iparosok, kézművesek képviseltek.

A hatalmas, kecses kupola fenséges reneszánsz és barokkos formáival Európa egyik legszebb zsinagógáját ékesíti. A kupolaszerkezetet követő ívelt elemeket, és a tetőzet nagy formáit finom csipkézetű, míves lemezdíszítések, fiatornyok, ablaknyílások szegélyezik, amelyekben többféle építészeti neostílust is fölismerhetünk. A tetődíszeken, a külső homlokzatokon a keleties hatás, a burjánzó díszítettség mór stílusra utal, amelyet itt-ott szecessziós elemek is színeznek. A homlokzat formáiban bizáncias, arab elemek is megjelennek. A századforduló építészeti divatja volt ez, itt azonban az épület szakrális szerepköre ad értelmet a keleties és az európai gyökerű stílusok ötvözésének. Ebből a sokféleségből, a mesterien kevert egyvelegből fenséges megjelenésű épület, világos szerkezetű kánon született, méltó formát adva az egekbe szökkenő kupolának.

A méltóságos megjelenésű zsinagóga további értékei a belső térbe lépve mutatkoznak meg. Kevés épületről mondható el, hogy a szerkezet, a díszítettség, a színek és fényhatások olyan pazarul hatnak egymásra, mint itt. A legfőbb látnivaló a monumentális kupolabelső, amely a világ teremtését szimbolizálja. Káprázatos látványával az egek birodalmát, a hit világát képviseli. A végtelen tér élménye fogalmazódik meg virágokkal ékített, föld színét jelképező, zöldes-barnás díszítő sorától fölfelé egyre sötétedő kékjével.

A templomban nem találunk figurális ábrázolást, ezeket az izraelita hitélet előírásai tiltják. Ezt helyettesítik a pompás díszítőfestések, a remekmívű üvegablakok, amelyek a zsidó hitélet alapját jelentő tételeket dolgozzák föl növényi ábrázolásokkal, föliratokkal. Az üvegablakok csodálatos színekkel elővarázsolt látványának megalkotója Róth Manó (nem Róth Miksa). A templombelső másik fő ékessége az oltárfal. A szakrális berendezési tárgyak közül különösen szépek a menórák (gyertyatartók), és az oszlopsoros mellvédet díszítő kandeláberek.

Nagy Zoltán, A szecessziós építészet Szegeden, Szeged története 3/1, Szerk.: Gaál Endre, Szeged, 1991.

Csongrád megye építészeti emlékei, Szeged, 2000. Tóth Ferenc (szerk.),O. Csegezi Mónika szócikke

Dusha Béla, Az élő zsinagóga, Szeged, 2009.

Bagyinszki Zoltán – Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.