Leovics-palota

Az épület neve Leovics-palota
Mai elnevezése ugyanaz
Cím Szabadka, Rajhl Ferenc park 9.
GPS adatok É 46° 06′ 07.30″, K 19° 40′ 10.50″
Épült 1892–1893-ig
Stílusjegyek A szecesszió magyaros változata

Tervező

 

Építtető

Lechner Ödön (1845–1914) építész és Pártos Gyula (1845–1916) építész

Leovics Simon királyi közjegyző (1827–1900 körül) és felesége Erzsébet
Műemléki besorolás Védett műemlék

Az épület eredeti funkciója

Változások

Kialakításában és a díszítésekben nagyon szerény, de sajátos értékei miatt kivételes épület, mellyel Szabadkán új stílus jelentkezett. Bérpalotaként épült, melyben minden lakás más-más kialakítással készült. A kisebb, földszinti lakást szalonnal tervezték: hálószobával, ebédlővel, előszobával, toalettel, konyhával, tárolóval és egy cselédszobával. A nagyobb lakásnak két szalonja volt: egy férfi és egy női, majd az előszoba, az úri szoba és a hölgyek szobái következtek. A lakásoknak fürdőszobája és ebédlője is volt. A pince részben helyezték el a konyhát, az éléstárat, a mosókonyhát, a vasaló helyiséget és a házmester lakását. Kisebb különbségekkel, de hasonló beosztással alakították ki az emeleti lakásokat is. A palota a szabadkai szecessziós útvonal része.
Az épület ismertetése, értékelemzése
A Leovics-palota mutatott új irányt a környező, gazdag díszítésű eklektikus épületekkel ellentétben álló egyszerű megjelenésével. E palotával Lechner elsőként hozta el Szabadkára a szecessziós stílust, vele a magyaros változatát, szinte egyidőben az új európai építészeti irányzat éledésével. Az épület az alkotók jellegzetes kézjegyeit viseli, erre utalnak a játékos formálású tetők, melyeket színes Zsolnay-kerámiák födnek, az ikerablakok, és a sokszögű tornyocskák. Jellemző a természetes anyagok, színek és a jelképek alkalmazása is. Szabadkán ekkor jelent meg először épületen óvatos szerénységgel a tulipán, mint díszítő motívum. A palota, amely ma már igen romos állapotban van, fordulópontot jelentett a város építészetében, s a szecesszió otthonra lelve majd húsz évig formálta a település arculatát.
Irodalom

Duránci Béla, A Vajdasági építészeti szecesszió, Újvidék, 1983, 29-32.

Prčić Vujnović, Gordana – Aladžić, Viktorija – Grlica, Mirko, Gradotvorci 1, Subotica, 2006, 104–109.

Prčić Vujnović Gordana, Eden Lehner, vesnik nove umetnosti, Secesija u Subotici, A szecesszió Szabadkán, Subotica, Budimpešta, 128–133.

 Szabadka térkép >>