Zenta rövid története

Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően ősidők óta lakott hely és forgalmas tiszai átkelő. Első ízben egy 1216-os keltezésű okmány tesz róla említést. A 16. században szabad királyi város rangot kapott. A török rombolás, később egy tűzvész után a 18. század utolsó éveiben indult fejlődésnek. A 20. század elején csupán a főtéren álltak egy- és kétemeletes házak, középületek, nem számítva a település határában lévő többemeletes malmokat. A Tiszát átívelő fahíd megépülése után indul meg a városiasodás: a település akkor kezdett nagyobb ütemben fejlődni, amikor összekapcsolódhattak a folyó menti keleti és nyugati területek, s amikor a város 1889-ben bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. Ezekkel együtt az európai anyagi és szellemi felvirágzás is megérkezett a szecesszió társaságában.